rám valamiért jellemző, hogy egy blogom sem éli meg a második évet =D hát ez most is így lesz, nem annyira érzem már (vagy legalábbis most) ezt a bloglás dolgot, alig történik velem valami, nem érzek motivációt arra, hogy írogassak, és egyre többször jut eszembe, hogy miért érdekelne bárkit is az én kis szaros, unalmas életem. ezt most nem ilyen depressziósan írom, sőt, ezzel, hogy befejezem ezt a blogot kicsit úgy érzem, mintha egy nagy terhet vennének le a vállamról, jó lesz ez most így.
lehetett volna ezt úgy is, hogy csak nem írok több bejegyzést, de akkor úgy éreztem volna, hogy elhallgatok előletek valamit, és így, hogy 50-re gyarapodott az olvasóimnak a száma, ez nem lett volna túl tisztességes húzás [=
ha a közeljövőben újra blogolásra adnám a fejem, akkor biztosak lehettek benne, hogy tudni fogtok róla. [= viszonylag nagy terveket dédelgetek, ha sikerül végrehajtani őket, na majd akkor biztos lesz miről írni, de így nem sok értelmét látom, a semmiről.
köszönöm az olvasást, a kedves szavakat, foglak továbbra is olvasni Titeket [=
stay tuned!! ;]
*itt egy macaron a könnyes búcsú enyhítésére
**ó és amíg el nem felejtem, BOLDOG KARÁCSONYT MINDENKINEK!! [[[[=
